Gondolatok papíron

Ujjgyakorlatok

ink_pen

Tessék csak, tessék

1. Részlet

-Válogasson csak, aranyoskám. Tudja, mindent a vevőért. Amíg kettő van, azt viszi, amelyik tetszik. Van itt minden, mi szem szájnak ingere. Figyeljen csak, ott a körtét ne nyomkodja, tudja, a körte peciális, azonnal barnul, ha nyomódik. Kényes jószág. Tessék, csak tessék, csak a legfrissebb árut hozom. Hajnalban, mikor maga még alszik. Hogy magácskának reggel itt minden legyen. De jó szívvel teszem. Ez az életem. A piac legjobb zöldségese vagyok. Na, nehogy má' a Jóskánál szebb árut tanáljon a magukfajta. Igen, minden nap hajnalban kelni 30 éve, piszkosul nehéz. De hát első a vevő. Ha az nem elégedett, megette az egészet a fene. Nem, banán most nincs, nincs szezonja, tudja. Vigyen azt, ami most terem. Az okosak is megmondták, úgy jó enni, hogy mindig azt, amit épp a természet ad. Barack? Az van. Persze. Sárga is, meg őszi is. Igaz, hogy nyár van. Hogy kemény? Hát majd megpuhul. Ha meg nem, főzze be. Bár a kényelmes városi má' inkább a konzervet eszi. Azt se tudja, mi fán terem a dunsztolás. Maga tudja, hogy kell? Ahogy elnézem a magácska ujjait, nem hiszem. Pedig itt a szomszéd Juliskám, aki a tojásokat árulja, olyan receptet tud, mint senki. Még a nagyanyjától tanulta a háború előtt. Nekem is ő főzi be mindig. Hogy eper? Ne mondja má', aranyoskám, hogy pont az epret hiányolja! ...

Vintage fountain pen on handwritten journal page

Hökkentő csodák

2. Részlet

2025 December RÓMA
A millenáris évfordulóra rendezett hagyományos gladiátor játékokat furcsa közjáték zavarta meg a római Colosseumban. Nagyszabású felvonulással és ősi gladiátor küzdelmekkel készült az olasz nép az ősi hősi megemlékezésre. Miközben Itália egy emberként várta a bőrpáncélos harcosokat, Matteo Mancini, római fagyiárus, kijátszva a szigorú biztonsági ellenőrzéseket, szakadt farmerben és tornacipőben az amfiteátrum közepére sétált, és transzparensét a magasba tartva a rajta látható feliratot egy rózsaszín hangtölcsérbe ordította. A „Make love, not war" szlogen annyira magával ragadta a tömeget, hogy együtt skandálták Matteoval, miközben a férfi a magasba engedte a több tucat héliummal megtöltött, piros, szív alakú léggömböt. Noha a rendőrség elvezette a férfit a rendbontást követően, az olasz nép nemzeti hősként ünnepli az újdonsült hippit.

directions_run

Egy híján huszadik UB margójára

3. Részlet

Csak futni kell. Mindenkinek csak kb.negyven. Az sem egyben. Nem is olyan sok. Egy kocsival menjünk. Ne, kettővel. Mi van,ha egykocsi bedöglik. Legyen kettő. Nem, eggyel megyünk,kész. Meg egy vésztartalékrollerrel. Minden befér. Te csak azt hiszed. Mikor rajtolunk? 11.11? Mindegy. Ki kezdje? Én szeretnèm. Én is. Akkor majd beosztjuk. Meg újraosztjuk. Meg átszervezzük. Persze, meg kívánságműsor. Futni mész, vagy nem? 211 km-t. Éjjel-nappal egy nap alatt. Egy kocsiban. Nem futok éjszaka. Akkor sem. Majd fut más. Én biztos nem. Inkább szétolvadok a napon délben. Ja,az idén nincs. Van viszont szél. Miért mindig szembe fúj? Főleg az emelkedőkön. Franc essen a szélbe. Is. De legalább nem esik. Nagyon. Csak egy kicsit. Meg csak a végén. De akkor nagyon. Az első etap flow dömping. Hidegrázós. Nem csak a széltől kívülről. Pusztán a futástól. Wow. Mégmégmég! Mikor jöhetek màr megint? Lassan a testtel. Még csak Ábrahámhegynél tartunk,nyugi. Jut még kilométer elég. Éhes vagyok. Kávé kell. Hol parkoljunk? Haladjunk már,nem érünk a váltópontra. Hol a fenébe vagytok? Én már befutottam,itt várlak benneteket a váltópontnál. Ja,mi meg a másik oldalról néztük, mikor érkezel. Azok a pincéből kifutók,ti hülyék!

A táj csendje

Orvost! Azonnal!

4. Részlet

- Sziasztok! Hogy vagy, Apu?
- Hogy vagyok? Jól.
- Mi történt?
- Mi történt? Hát, itt vagyok. Nem tudom.
Válaszai késve, fátyolos tónussal a hangjában, az én mondataimat ismételgetve érkeznek. „Itt valami nem kóser." Azonnal leveszem, hogy a baj egy emelettel feljebb lesz, a fogaskerekek ott bent akadtak össze. Oké, nézzük, ez mitől lehet? Azonnal bekapcsol az egészségügyi robotpilóta bennem, ha baj van. Így működöm, tudom, biztonsággal számíthatok rá akut helyzetekben. Gépiesen eldaráltatom anyámmal is a nap első felének eseményeit, hogy legalább valaki tisztán lásson ebben az ijesztő bizonytalanságban.

Push up

5. Részlet

„Végre vége egy újabb rohadt hosszú keddnek!" – Megkönnyebbülök a gondolattól, hogy túl vagyok a hét nehézségi csúcspontján, és közben észre sem veszem, hogy szinte önkívületi állapotban dobálom lefelé magamról a ruhákat. Bírhatatlan a hőség. Izzad a fejem az orrhátamtól a hajam tövéig, mintha egy lángszórót toltak volna fel a seggembe, megcélozva vele a szemgödreimet, hogy közben mindent, amit belülről ér, úgy perzseljen hamuvá, mint a szerelem tüze. Pedig november van. Nem fog soká tartani az érzés, tudom, csak pár perc, mégis olyan, mintha ez idő alatt a világ összes bűnét lennék kénytelen kiizzadni magamból. A gyorsulási sztriptíz közepette fiatalkori anyám akkor még érthetetlen szavai csengenek a fülembe: „Kislányom, ki nem állhatom a téli kabátot. Ha nem nevetnének ki az emberek, hogy télen egy szál pólóban jövök-megyek a hóesésben, isten bizony, még ezt az őszi gúnyát sem húznám magamra." Kamaszosan kiröhögtem akkor, mert nem értettem, miért egy szál trikóban serénykedik, miközben én két zoknit is felhúztam, mert annyira fáztam az otthon melegében.

Vissza a főoldalra